Jellemzően ezek a teremgarázsok társasházak mellé épülnek, lehetőséget adva a lakásvásárlóknak beálló szerzésére is, ha mondjuk nem szívesen tartják az utcán négykerekűjüket.
Első tulajdonosnak lenni egy ilyen teremgarázsban található beálló esetén nem olyan macerás, de ha értékesíteni szeretnénk a későbbiekben, bizony fel kell készülnünk egy-két hátulütőre.
Teljesen logikusnak tűnő gondolatsor, hogy meghirdetjük a beállót, jön a jelentkező, az ügyvéd elkészíti a papírokat, átvesszük a pénzt, majd este már az új tulajdonos járgánya parkol a két fehér vonal között.
Ki gondolná, hogy ez nem ilyen egyszerű…
Egy ilyen beálló értékesítése sok esetben macerásabb, és nagyobb procedúra, mintha lakásunkat, házunkat adnánk el. Jogilag ugyanis a beálló, mint olyan, nem is létezik.
Hogy miért?
A földhivatal nyilvántartása szerint ugyanis a teremgarázs maga egy önálló ingatlan, ahol minden beállót birtokló ember, vagy szervezet csak egy bizonyos tulajdoni hányaddal rendelkezik.
A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy ha van egy adott helyrajzi számú teremgarázs, ahol a 40 beálló 40 különböző tulajdonos kezében van, akkor a tulajdonjogunk csak 250/10000 arányra szól, a teremgarázs egésze egy osztatlan közös tulajdon.
Az természetesen lehet rögzített, hogy a tulajdoni hányadunk a 36-os jelzésű beállóra szól, de ettől az a kis rész még nem lesz önálló ingatlan. Csak egy apró része az egésznek.
Miért jelenthet ez problémát?
Osztatlan közös tulajdon esetén a tulajdonostársaknak elővásárlási joga van az értékesítni kívánt tulajdoni hányadra, így, ha mi megegyezünk a vevőnkkel, hívjuk őt most Istvánnak, hogy 3 millió jó magyar forintért megvásárolja a 36-os beállónkat, akkor a többi –egészen pontosan 39- tulajdonos valamelyike mondhatja azt, hogy ennyi pénzért neki is kell.
Végeredményben így mi megkapjuk, amit szeretnénk, csak szegény István jár rosszul.
Természetesen ahhoz, hogy a tulajdonostársak élhessenek az elővásárlási jogukkal valahonnan tudomást kell szerezniük az értékesítés tényéről.
Ebben a helyzetben, nekem, mint eladónak, kötelességem értesíteni ajánlott, tértivevényes levélben, vagy bármilyen más igazolt módon mind a 39 felet, akiknek 15 napjuk van jelezni, ha igényt tartanak a beállómra.
Ez még nem hangzik egy elképesztően teljesíthetetlen dolognak, de ha az ember leül és gondolkozik kicsit a dolgokon, hogy ez milyen procedúra és nem utolsó sorban milyen többletköltség mind az ügyvédi díjban, mind a postázgatással, kétszer meggondolja mielőtt belevág egy ilyenbe.
A végére még egy utolsó gondolat: Budapesten nem ritka a 2-300 férőhelyes teremgarázs sem…
House36
